The Fall – Zuhanás
Tarsem Singh a néhai kliprendező egyszer már megpróbálkozott egy játékfilm rendezésével, amiben ámulatba ejtő képi világot tárt elénk. De a történetszövéssel egyesek szerint még nem érte el azt a szintet, hogy a világ jobban felfigyeljen rá... Ez a műve a Sejt című film volt...
Újabb rendezéséhez besegített neki két jó barátja is. Pontosabban csak a nevüket adták a produkcióhoz, meg egy két jó tanácsot. Ez mindenképpen egy nagyon jó ötlet volt, mert ennek a két embernek(David Fincher és Spike Jonze) a látásmódja a filmek területén, nem mondható hétköznapinak. Ez Tarsemre is elmondható. Szóval elképesztő lett a végeredmény. A film bámulatos nyitó és zárójelenetét, nevezhetjük akár közös munkának is.
Tehát mindhármuk tapasztalata meglátszik a filmen. A reklám és videoklip készítői múlt, a régi mozik iránti szeretet, az apró részletekig való kidolgozás és még lehetne sorolni...
Történetünk valamikor a huszadik század közepe felé játszódik egy kis Los Angeles-i kórházban. Két személy körül forog elsősorban a történet. Akik egy „rossz útra tért” levél miatt kerülnek ismeretségbe. Az egyik egy Roy nevű rejtélyes férfi(Lee Pace), aki egy kíváncsi gyermeknek elkezd mesélni egy kalandokban bővelkedő történetet. Bár a férfi mesél, de a kislány elképzelése szerint látjuk a megelevenedett cselekményt... Alexandriát, az Amerikába bevándorló kislányt , aki egy gyümölcsfáról lepottyanva karját törte, az eddig ismeretlen Catinca Untaru alakítja. Kötelességem őt megemlíteni, mert elképesztően csodálatosat alakít. Minden mozdulata, szava(fonetikusan tanult angolul) , gesztusa, olyan ennek a filmnek mint szomjazónak a víz.
A mese szereplői, akikről nem árulok el sokat(fedje őket jótékony homály) lenyűgözően szép helyszínekre jutnak el, kalandozásaik során. Maga az elmesélt történet, ahogy a végére kiderül, a férfi kapcsolatáról szól. Persze Alexandria és más cselekmények is jelentősen befolyásolják a végkimenetelt, és magának a mesének a folyását is. A szemkápráztató képek mellé nagyon igényesen összeállított filmzenét is kapunk. Ahol a klasszikus Beethoven és a film frissen komponált zenéje ad kellemes bizsergést a füleinknek.
A látvány mellett egy elég erős érv, hogy filmünk mind az öt kontinens szépségeit érintve lett leforgatva. Ami meg is látszik a kivitelezésen, elég erőteljesen.
Számtalan motívum van jelen ebben a moziban. Sok minden nem úgy van ábrázolva, ahogy lenni szokott. Ha pedig úgy van ábrázolva, akkor pedig nem biztos, hogy az ami.
Egy bizonyos, a mű teljes egészében adja meg azt az érzést, hogy itt valami nagyot alkottak.
Nagyon jó történet, remek színészi alakítások, felemelő zene, lenyűgöző képi világ, ópium,amiből sosem elég, papírzsepi a film végéhez és sok-sok tanulság...
Reméljük, mostantól nem kell újabb hat évet várni egy Tarsem mozira. De ha csak ez kell, akkor várunk...
